Együtt az ár ellen

    - "Azt hiszem, meg kell tanulnod veszíteni!" (Ébren*Álmodó)
    - "Béb, nem akarok megtanulni veszíteni. Történjék bármi, tegyünk bármit, győztes akarok lenni, s azt akarom, hogy Te is az légy. Mert Béb, MI győztesek vagyunk. Nem fogok megtanulni veszíteni, legfeljebb max. megtanulom folytatni a harcot! :) Szeretlek Béb! :)" (Lebegő)

Válaszom Neked, nem egyetlen életem egyetlen értelmének (:P) :

Béb!
Veszíteni meg lehet tanulni...
Sőt, véleményem szerint meg kell tanulni veszíteni. Mert nyertesek vagyunk, örök nyertesek, ez így igaz. De nem mindegy, hogy mit vesztünk.
Csatát, vagy háborút?
A nyertes háborúig, a kis közös sírig, sok vesztes csatán át vezet az út. Ezek egyike volt a pszichó is.
Vesztettünk: igazságtalanul, megalázva, de vesztettünk.
Vesztettünk, egy csatát.
Egy vesztés, mely továbblépésre inspirál. Egy vesztés, amikor összekapaszkodva állhatunk a világ ellen. Igen kimondhatjuk: együtt, az ár ellen! Egy vesztés, amikor eszünkbe jut, hogy megfogadtuk egyszer magunknak, jóban s rosszban.

Béb! Én nem úgy mondtam, hogy tanuljunk meg veszteni. Mert igen, nyertesek vagyunk, nem vesztesek. Nem hozzá szokni kell, csak elfogadni azt, hogy van ami most még nálunk erősebb.
Nem lesz mindig, ó, hogy lenne erősebb nálunk egy ilyen ember, aki azt sem tudja, hogy mi az, hogy pszi. :) Nem lehet, és nem is erősebb.
Csak most még megteheti azt, hogy megpróbál visszalökni minket.

De tudnunk kell, tudnunk kell kezelni azt, hogy visszalökhetnek még. Ami komoly tanulás. Nem, nem úgy kell megtanulni veszteni, hogy hozzászokunk, nem... Úgy kell megtanulni, hogy mindannyiszor talpra tudjunk állni, akárhányszor csak belénk rúgnak!
Nyílván, ahogy fejlődönk, ahogy érünk, ahogy magasabra és magasabra törünk, úgy egyre kevésbé fognak. Mert szép lassan nem lesz aki belénk rúgjon. Ki bántana egy királynőt és egy királyt?
De Béb, a nyertes háborúig, sok csatavesztésen át visz az út. És veszteni nem szégyen, csak akkor, ha nem a végső győzelemre inspirál!

De mi nem adjuk, nem adjuk fel most már soha!!!

Szeretlek Béb! :)


Lebegő válasza:

Hát Béb, megríkattál! :) Köszönöm Neked ezeket az újabb könnyeket!! :)

De a lényeg!!
Azt hiszem ilyen fontos dolgokat eztán nem fogok sms-ben megírni. Mert félreérthető! :)
Béb, minden egyes szavaddal egyetértek, s pontosan ugyanide lyukadtam ki tegnap én is. Azt hiszem nem lettem volna félreérthető ha egyszerűen csak azt írom, igen, Béb, igen, vesztettünk, de ez csak egy csata, s a háborúban győzni fogunk, a háború a miénk. Amikor azt írom, h megtanulom folytatni a harcot azt írom h megtanulok veszíteni, mert mi győztesek vagyunk, mert a háború a miénk, érzem, hiszem, tudom, a háború a miénk.

Béb, remélem most már itt is - ott is tiszta minden, előbb-utóbb úgyis látjuk is egymást, megbeszéljük még.

Hogy ez miként kerüljön fel a blogra? Mindenképpen fel kellene kerülnie, csak talán vmi olyan kommenttel, h kifejted az én pár szavamat egy pár mondatban, és h ez az egész csata-haború mindenre s mindenkire igaz.

Szeretlek Béb!!!! :)